Amikor megkérdezem az embereket mi a céljuk az életben, a legtöbbször az a a válasz, hogy “Boldogan élni.”.

Azonban nem a boldogság visz előre a fejlődés lépcsőjén (mert bizony a fejlődésért élünk), hanem a boldogtalanság!

Ha boldog vagy (melyet ha meg is tapasztalsz oly rövid életű) megelégszel, belenyugszol és igyekszel, hogy megtartsd. Az azonban stagnálás és nem fejlődés. (Ma még igen kevesen tartják úgy fontosnak a fejlődést, hogy közben elégedettek az életükkel és a sorsukkal.)

A fejlődés igazi hajtómotorja a boldogtalanság. A pszichológiai kényelmetlenség (szenvedés) és a fizikai kellemetlenség (betegség) hatalmas lehetőség: evolúciós ugródeszkánk.
Itt az idő másként tekinteni ezekre a dolgokra.

A szenvedés és a betegség mögé nézni, és meglátni egyéni leckéinket bennük.
Kutatni üzenetüket és ajándékaikat, melyek értünk, a fejlődésünkért jelentek meg az életünkbe.