Útnak indulsz, és ahogy előretekintesz, a távolban megpillantasz egy házat. Arra veszed az irányt. Amikor odaérsz, kinyitod az ajtót. Belépsz egy terembe, amelyet ünnepre készítettek elő.
Erre az ünnepségre mindenki eljön, aki az életedben fontos volt. Mindenki hoz valamit, marad egy darabig – és távozik. Egy-egy ajándékkal a kezében – amelynek a teljes árát már megfizetted – eljön az ünnepre az édesanyád, az édesapád, a testvéreid, mindkét nagypapád és nagymamád, a nagybácsijaid, nagynénjeid, mindenki, akik neked helyet adott, akik a gondodat viselték, talán a szomszédjaid is, barátaid, tanáraid, partnereid, gyermekeid.
Mindenki ott van, aki az életedben fontos volt, vagy még most is fontos. Ahogy a gondolataid jönnek, hoznak valamit, maradnak egy darabig – és távoznak. Ahogy a vágyaid vagy bánatod eljönnek, hoznak valamit, maradnak egy darabig – és távoznak. Ahogy az élet is eljön, hoz valamit, marad egy darabig – és elmúlik.
“Ünnep az életünk” → olvasásának folytatása