– Én erre képtelen vagyok! – kiáltottam. – Képtelen!
– Biztos vagy benne? – kérdezte tőlem a doki.
– Igen -, pedig a legszívesebben odaülnék elé, és kimondanám neki, hogy mit érzek…
De tudom, hogy úgyis képtelen lennék rá.
A doki Buddha-ülésben beletelepedett a rendelőjében tartott borzalmas kék fotelek egyikébe.
Elmosolyodott, a szemembe nézett, és halkabbra fogta a hangját, mint mindig, amikor azt
akarta, hogy figyelmesen hallgassák, és így szólt:
– Elmondanék egy történetet… “A Leláncolt Elefánt” olvasásának folytatása

Elgondolkodtatónak szánom ezen írásomat. Azoknak szól, akik bizony néha értetlenül állnak önmaguk előtt.