S. Csilla

A LEGNAGYOBB ÁLDÁS

Published on március 20, 2015december 21, 2017 szerző: S. Csilla

Ekkor a tömeg felkel, és az Urat bámulva áll, mialatt a Testvérség a nép javára a Máhámángálá Szuttá nemes szavait énekli, melyeket Rhys Davids tanár a következőképpen fordított:

“Mikor a jó után vágyakozva, sok déva és ember
Különböző dolgot tekint áldásnak,
Te mondd meg nekünk akkor, Óh, Mesterünk.
Mi a legnagyobb áldás?

Nem szolgálni balgáknak,
Hanem szolgálni a bölcsnek,
Tisztelni a tiszteletreméltókat,
Ez a legnagyobb áldás.

Kellemes vidéken élni,
Jó tettek emlékével bírni elmúlt életekből,
Helyes vágyakkal telt lélekkel bírni,
Ez a legnagyobb áldás.

Jó megfigyelés, nagy képzettség,
Önuralom, s jól megművelt elme, “A LEGNAGYOBB ÁLDÁS” → olvasásának folytatása

Most pillanata

Published on március 12, 2015december 21, 2017 szerző: S. Csilla

Vajon tudunk e mi emberek a MOST pillanatában élni?
Hisz minden MOST van! A múltunk a jelenünk a jövőnk!
A MOST pillanatából épülnek!
Szoktam nézni az embereket közlekedés közben…. (ez az én “játékom”)
Rohannak, nem figyelnek semerre, mennek mint a lovak szemellenzővel, megkeseredetten.
Senki nem figyel a másikra. Lenézik a másik embert mert esetleg szegényesebben van öltözve, elhúzódnak tőle, jó esetben, mert inkább észre sem veszik.
Nincsenek is ott. Csak a fizikai testük, ők valahol egész máshol járnak.
Talán már a munkahelyen, vagy a délutáni tennivalókon elmélkednek, vagy még messzebb, de jelen nincsenek. “Most pillanata” → olvasásának folytatása

“Mi dolgunk a világban?”

Published on március 10, 2015december 21, 2017 szerző: S. Csilla

Vörösmarty Mihály 1844-ben írt Gondolatok a könyvtárban című versében ezt olvashatjuk:

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk felfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Vajon tudjuk, hogy a föld és az ég fiai és leányai vagyunk?

Hisszük, tudjuk, hogy van Lelkünk, mely halhatatlan Énünk, és ha elindulunk szárnyán magasabb világokba találjuk magunkat. Ebben a magasabb világokban pedig nemesebb érzések és nemesebb gondolatok uralkodnak. Nem a nekem és enyém a hangsúlyos, hanem a MI és EGYÜTT. ““Mi dolgunk a világban?”” → olvasásának folytatása