Isten nem avatkozik be az élet folyamatába, azonban erőt és fényt küld az úthoz és a fejlődéshez. „Ő, aki élettel töltötte meg a formát tudja jól, hogy semmi baj nem érheti az életet, bármi történjen is a formával.” A tapasztalás és a tanulás azonban az emberé.
Már csecsemőkorban is mindkét szülőnek a gyermeki lélek támogatására kell koncentrálni. Felismerni gyermekünk lelki minőségét, fejlettségét és egyéni útját igen nagy feladat. “Spirituális fejlődéslélektan 2. rész” olvasásának folytatása
Mindkettő tökéletesen IGAZ!
Hasonlítunk abban, hogy mindannyian a fejlődés útját járjuk. Lélekként fizikai testben beteljesítjük sorsunkat, hogy ezen tapasztalattal gazdagítsuk Lelkeinket.
Hasonlítunk abban, hogy mindannyian az EGYből indultunk el a fejlődés spirálján, mint fejletlen lelkek, és oda is fogunk Hazatérni, mint Fejlett Lelkek, megtartva egyediségünket.
Hasonlítunk abban, hogy egy Család vagyunk – az Emberiség Családja – mindannyian „testvérek” vagyunk. (Vajon, tudunk jó testvérek lenni?) “Hasonlítunk vagy különbözünk?” olvasásának folytatása
A legtöbb ember nem él, csak vegetálással telik az ideje, amit ebben a dimenzióban eltölt.
Mókuskerék rabja, a fogyasztói társadalom kis hangyája, a pénzkeresés- és költés kitölti elméjét, nincs ideje hasznos gondolatokra. Lecserélhető, egyéniség nélküli, egy birka a nyájból, félelmek által jól manipulálható.
Mindig vár valamire, amitől jobban érezheti magát: iskola befejezése, munkahely, házasság, gyerek, nyugdíj.
Eltelik az élete, s egyszer csak ott találja magát a halálos ágyán, visszatekint, s rádöbben,hogy elfecsérelte a kiszabott idejét, de ekkor már késő. “Van-e Élet a Halál előtt?” olvasásának folytatása
