Miért Spirituális Lélekgyógyászat?

A Spirituális Lélekgyógyász a “jól levő” emberekkel foglalkozik. Azokkal akik többet akarnak:
home_img vágott» jobban megismerni önmagukat,
» kiteljesedett életet élni,
» szembenézni a Lélekfeladatukkal,
» elindulni és tudatosan megfejlődni a Sorsukat és Sorsfeladatukat,
» dolgozni Karmájukkal,
» közelebb kerülni Szellemi Esszenciájukhoz, és
» igaz, őszinte EMBERi életet élni.

Ennek az Útnak lépései, állomásai és feladatai vannak. Azonban aki Célba akar érni, annak el kell indulni. (S ha nem ebben az életben, akkor a következők valamelyikében!) “Miért Spirituális Lélekgyógyászat?” olvasásának folytatása

Spirituális Lélekgyógyászat 1. rész

“Ha gondolatban az űrnek olyan centrumába helyezhetnénk magunkat, melyből az evolúció menetét át lehetne tekinteni, és így láncunk világai­nak történetét úgy tanulmányozhatnánk, amint azo­kat akkor képzeletben látnánk, és nem úgy, amint a valóságban, mint fizikai, asztrális és mentális világok léteznek, – azt gondolom, így tekintve a fejlődő csoportokra, a fejlődő emberiségre, az egészet a következő képben lehetne ábrázolni.

Nagy hegy emelkedik előttünk az űrben, út kanyarodik rajta köröskörül, fel egészen a tetejéig. Hét kanya­rulat van az úton, hét-hét állomással. Mindegyik állomáson a zarándokok egy időre megállnak, hogy az állomáson belül levő kígyóutakra is fel­másszanak. Szemmel kísérve e spirális út nyo­mát, azt látjuk, hogy a hegy tetején végződik, hogy hatalmas Templomhoz vezet. Fényes, fehér már­ványból épült Templomhoz, mely tündökölve áll ott és élesen emelkedik ki az azúrkék háttérből. Ez a Templom a zarándoklás végcélja. Akik benne vannak, befejezték pályafutásukat. Befejezték, már ami ezt a hegyet illeti, és csak azért maradnak ott, hogy segíthessenek azoknak, akik még útban vannak felfelé. Ha a Templomot közelebbről meg­tekintjük, ha megérteni próbáljuk, hogyan épült,­ akkor közepében a szentek szentélyét látjuk, s körülötte négy kerek csarnokot, melyek azt mint koncentrikus körök övezik. Mindez a Templomon belül van.

“Spirituális Lélekgyógyászat 1. rész” olvasásának folytatása

Érzelmek hullámvasútján

Ma igazán sok szabadidőm van. Kíváncsiság és egy furcsa belső késztetés hajt, hogy új dolgokat tapasztaljak meg. Ezért úgy döntök, hogy elmegyek a nemrég nyílt, közeli vidámparkba.
Nem kell sokat utaznom. Mikor megérkezem, átsétálok a főkapu és a névtábla alatt. Az „Élet parkja” áll rajta. Furcsa név egy vidámparknak.
Ahogy bemegyek, látom, hogy itt is a szokásos játékok, lehetőségek várnak rám. Mivel ma kicsit izgága vagyok, úgy döntök, hogy kihagyom a már ismert élményeket, és a hirdetésben is kiemelt, különleges hullámvasút felé veszem az irányt.
Útközben azon mélázom, vajon hogyan lehet különlegessé tenni egy megszokott játékot. Már messziről kiszúrom a hullámvasutat. Semmi olyan nem látszik rajta, ami indokolná különlegességét. Közelebb sétálok, és beállok a sorba. Nézem a velem együtt várakozók izgatott arcát, és a leszállók vegyes ábrázatát. Van, akin a teljes áhítat mosolya sugárzik, ő egyből beáll a sor végére, hogy újra megtapasztalhassa az élményt. Vannak, akiknek az arca inkább zöldes, ők a mosdó felé veszik az irányt. Vannak olyanok is, akiknek a szemében valami furcsa fény csillog. Ők elég rejtélyesek. Csendben másznak ki a kocsikból, gondolataikba mélyedve. „Már értem”- suttogják maguk elé. Furcsa ez az ábrázat. Próbálom leolvasni az arcukról, hogy mi járhat a fejükben, de nem igazán értem.

“Érzelmek hullámvasútján” olvasásának folytatása