Ünnep az életünk

Útnak indulsz, és ahogy előretekintesz, a távolban megpillantasz egy házat. Arra veszed az irányt. Amikor odaérsz, kinyitod az ajtót. Belépsz egy terembe, amelyet ünnepre készítettek elő.

Erre az ünnepségre mindenki eljön, aki az életedben fontos volt. Mindenki hoz valamit, marad egy darabig – és távozik. Egy-egy ajándékkal a kezében – amelynek a teljes árát már megfizetted – eljön az ünnepre az édesanyád, az édesapád, a testvéreid, mindkét nagypapád és nagymamád, a nagybácsijaid, nagynénjeid, mindenki, akik neked helyet adott, akik a gondodat viselték, talán a szomszédjaid is, barátaid, tanáraid, partnereid, gyermekeid.

Mindenki ott van, aki az életedben fontos volt, vagy még most is fontos. Ahogy a gondolataid jönnek, hoznak valamit, maradnak egy darabig – és távoznak. Ahogy a vágyaid vagy bánatod eljönnek, hoznak valamit, maradnak egy darabig – és távoznak. Ahogy az élet is eljön, hoz valamit, marad egy darabig – és elmúlik.

“Ünnep az életünk” olvasásának folytatása

Gyógyító beszélgetés * házi dolgozat

(Spirituális Lélekgyógyász képzés, 2. szemeszter házi dolgozat:)

Hogyan van meg bennem a segítő 3 alapkövetelménye: empátia, feltétel nélküli elfogadás, hitelesség (kongruencia)?

A tanácsadó segítsége által megnyílik az emberek szíve önmaguk felé.

Kislányként minden vágyam az volt, hogy orvos legyek. Egy piros orvosi táska volt a kedvenc játékom. Meggyógyítottam a babáimat, a játék mackómat, a keljfeljancsit, a velem egyidős vizslánkat, aki hűen őrzött mikor a kertben játszottam, de a földben turkáló gilisztát és a katicabogarat is. Orvos nem lett belőlem, de ez így van jól. A modern orvoslás nem az a gyógyító munka, amit én tiszta szívvel, szeretettel tudnék gyakorolni. Nem a rám erőszakolt, megszabott, behatárolt, kötelező korlátok közé szorított gyógyításban hiszek. A   személytelen és gépies futószalag-orvoslás helyett az ember és lélekközpontú, megértő, befogadó és szeretetteli segítést és gyógyítást  támogatom.

“Gyógyító beszélgetés * házi dolgozat” olvasásának folytatása

Családállításról

Ahhoz, hogy teljes emberekké válhassunk, először a gyökereinket kell rendeznünk.

Mindannyian családba születünk, egy olyan családi rendszerbe, mely sok, számunkra ismeretlen információt hordozhat. Ezek az információk, energetikák ismeretlenül, tudattalanul befolyásolják életünket.

„Apámból, és anyámból vagyok, meg egy kicsit több.” – mondja Bert Hellinger, a családfelállítás rendszer megalkotója – és ez a kicsit több okozza sokunk problémáját, mert legtöbbször már a szüleinket sem tudjuk elfogadni olyannak, amilyenek. Megítéljük, elítéljük őket, többet várunk, mint amit adnak, és nem is gondoljuk, hogy ezzel mennyi mindentől fosztjuk meg saját magunkat, ami kihat életünk minden egyes pillanatára. “Családállításról” olvasásának folytatása