Kategória: Spirituális Lélekgyógyászat

Útonjáró – Avagy az önismeret ösvényén; Ki vagyok én…a neten?

Published on szerző: S. Csilla

gép

Tudtad, hogy február 11. volt az internetezés világnapja?
Akár igen, akár nem, olvass tovább, mert adhat újat ez a cikk!
Nos igen, már túl vagyunk ezen a napon, a téma nem csak aznap aktuális, hiszen nehéz egy napot,
vagy akár csak egy órát is elképzelni anélkül, hogy ne használnánk valamilyen célra az Internetet.

Végül azért is írok éppen most erről, mert a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Bizottságának önkénteseként 4 iskolában is jártam most februárban, ahol ötödiktől nyolcadikig tartottam tájékoztató előadást a Veszprém Megyei Rendőrség szervezésében. “Útonjáró – Avagy az önismeret ösvényén; Ki vagyok én…a neten?” → olvasásának folytatása

Adj magadnak szabadságot

Published on szerző: S. Csilla

szabadság1Ha elfogadjunk, hogy az önismeret az első lépés, akkor a második nem lehet más, mint az első szükségszerű velejárója, vagyis az, hogy kellő szabadságot adjunk magunknak.

És nem véletlenül mondom ,hogy adjuk meg ezt a szabadságot,és nem azt,hogy érjünk elvagy harcoljuk ki:az ember belső autonómiájára utalok,és nem arra a közkeletű,de hazug vélekedésre,mely szerint a szabadság nem más,mint ,,azt csinálni ,amit akarok” .Nagyon fontos ez a különbségtétel,mert- nem győzőm hangsúlyozni –az utóbbi a mindenhatóság ,nem pedig a szabadság definíciója. Emberfeletti és nem létező, míg a szabadság lehetséges, kívánatos és valós. Néha mintha jólesne vagy kapóra jönne összekevernünk ezt a két fogalmat, talán igazoljuk önmagunk előtt,,félelmünket a szabadságtól. “Adj magadnak szabadságot” → olvasásának folytatása

Halak mese

Published on szerző: S. Csilla

halakAzt mondta egy ember, hogy neki nehéz gyermekkora volt. Szerették a szülei, és nem volt nagy dráma az életében, csak keményen bánt vele az apja, hamar önállóságra nevelte, és ebben következetes volt vele az édesanyja is.
Ez a magáramaradottság határozott embert nevelt belőle, olyat, akinek mindig a talpára kellett állnia. Mindig tudta, hogy miben hogyan vesz részt, és mi az ő felelőssége. Amikor hibázott, se apja, se anyja nem mosta ki a hibáiból a tanárok, vagy mások előtt. Hamar megtanulta, hogy hol a helye a világban, mint ahogy azt is, hogy csak magára számíthat.

Aztán felnőtt lett. És kezdte úgy érezni, hogy nem találja célját az életének. Anyagilag, egészségügyileg rendben volt, és csodálatos feleség mellett nevelte három gyermekét. A munkáját is tisztességgel végezte, csak volt benne egy olyan bizarr üresség, melyet nem is mert, mert nem is tudott megfogalmazni még a szeretteinek sem. “Halak mese” → olvasásának folytatása