Évtizedekkel ezelőtt felfedeztem, hogy nem csak a társadalom és a vallás által mutatott széles utak léteznek.
Ott bent, önmagamban, mindig kilógtam a sorból. Más voltam, de ezt csendesen, a közvetlen környezetemben megélt egyéniségem megmutatásával teljesítettem ki, s közben kerestem a válaszokat és azt az utat, amit számomra kijelölt a Lelkem.
Letérve a széles útról, s hegyi utakon, erdők mélyén, ösvényen és csapáson, gázoltam hideg és langyos vízben is, megmásztam a szirteket és vezetett utam barlangok mélyén is. Volt sima utam, volt köves és sziklás, és volt, amikor még sáros is lettem. De nem álltam le az út járásával.
Igaz, volt, amikor megfeneklettem, sőt le is táboroztam hosszabb, rövidebb időre, hogy aztán újult erővel és belső nyugtalansággal ismét útnak induljak. “Szellemi Harcos Ösvény” olvasásának folytatása

