Megszületünk, belépünk az életbe és elindulunk előre. Sokan felnőttként visszavágynak az elmúlt gyermekkorukba. Vannak, akik úgy érzik, nem kaptak meg valamit a szüleiktől, ami még járna nekik. Panaszkodnak, hogy gyermekkorukban nem kaptak elég figyelmet, szeretetet, gondoskodást, védelmet és biztonságot.
Ezen azonban már nem lehet változtatni. Egyedül az a felismerés segíthet, hogy minden úgy van jól, ahogy volt és van. Olyanok is akadnak, akik partnerüknél igyekeznek megtalálni azt, ami hiányzik. A társak azonban nem biztos, hogy szeretnék „anyuci és apuci” tartozásait magukra vállalni. Ha mégis megpróbálják, előbb vagy utóbb, kimerülten feladják. Így aztán nem csak a múlt átírása lesz sikertelen, de még a jelen is kifolyik a kezeink közül. Az élet feltartóztathatatlanul halad előre a bölcsőtől a koporsóig, a tudatunknak lépést kell tartani ezzel a mozgással. Sem megállítani, sem visszafordítani, sem előre hajtani nem lehet az időt.
Spirituális Lélekgyógyászat 