Címke: Kiss Zoltán írásai

Nagycsaládban nőtt fel a férfi, ő volt a hetedik gyermek a tizenegy testvér között. Mindig is nagy álmai voltak, olyan romantikus típus, tele a víz elem dominanciájával.
Sokszor voltak egymásra utalva a testvéreivel, és a mai napig is – ő most ötven éves – készségesen, és természetesen segítik egymást.
A testvéri szereteten túl tiszta barátság van a „gyerekek” között. E kettőben az a különbség, hogy a barátságban nincsenek felesleges elvárások, és megfelelések. Boldog is volt a született családjában csakúgy, mint abban a családban, amelyet maga hozott életre, a feleségével, gyermekeivel. Műszaki pályán dolgozott, melyet nagyon szeretett, és jól meg is élt belőle. “Szűz mese” → olvasásának folytatása

Van úgy, hogy az ember megvilágosodik.
Így történt ez Mihók Bálinttal is, amikor kilépett az asztrológustól.
Mindent megértett. Most már tudta, hogy ő valójában kicsoda, és mi az ő sorsa.
Azt is megtudta, hogy van neki karmája. Ennek kiváltképp örült, mert ez megmagyarázott minden szerencsétlenségét, ami ellen mindezidáig hiába küzdött.
Mert kiderült, hogy minden bajának oka az előző életéből fakad.

Nagy megkönnyebbülés volt ez a számára, de ami még ennél is nagyobb örömöt okozott neki, az a lelkének hallhatatlansága ami életről életre vándorol a földön, és most épp Mihók Bálint testében van.
Új világszemlélet ébredt az elméjében, ami a megvilágosodás boldog állapotába emelte a kedvét. “A mester és a megvilágosodott” → olvasásának folytatása

Azt mondta egy ember, hogy neki nehéz gyermekkora volt. Szerették a szülei, és nem volt nagy dráma az életében, csak keményen bánt vele az apja, hamar önállóságra nevelte, és ebben következetes volt vele az édesanyja is.
Ez a magáramaradottság határozott embert nevelt belőle, olyat, akinek mindig a talpára kellett állnia. Mindig tudta, hogy miben hogyan vesz részt, és mi az ő felelőssége. Amikor hibázott, se apja, se anyja nem mosta ki a hibáiból a tanárok, vagy mások előtt. Hamar megtanulta, hogy hol a helye a világban, mint ahogy azt is, hogy csak magára számíthat.

Aztán felnőtt lett. És kezdte úgy érezni, hogy nem találja célját az életének. Anyagilag, egészségügyileg rendben volt, és csodálatos feleség mellett nevelte három gyermekét. A munkáját is tisztességgel végezte, csak volt benne egy olyan bizarr üresség, melyet nem is mert, mert nem is tudott megfogalmazni még a szeretteinek sem. “Halak mese” → olvasásának folytatása