Címke: Kiss Zoltán írásai

A vidám természetű, kedves, negyvenes hölgynek sikeres élete van a hivatásában, boldog a gyermekeivel, és szeretetteljes a kapcsolata a szüleivel. Béketeremtő jellem, és nagyon alázatos.

Így volt ez gyermekkorában is. Tudta, vagy tudatták vele, hogy hol van a helye, ami a születési személyiségképének meg is felelt. Méltóságot tanult, és azt, hogy kinek mivel tartozik figyelemmel, tisztelettel, és mi az, amiért ki kell állnia a saját méltóságának elismeréséért.
Nagyon felnézett szüleire és tanítóira, akiktől életre való tanításokat kapott felnőtt kori önállóságára, és megtanulta azt, hogy kitől mit várhat el, mint ahogy azt is, hogy kik felé, milyen elvárásoknak kell megfelelnie. “Vízöntő mese” → olvasásának folytatása

Sokan úgy tartják, hogy magának való a fiatalember, de ennyi „hibájával” együtt is kedves, és nagyon kompromisszum kész, segítő szándékú az életben. 
Mindig jó gyerek, jó munkatárs, jó barát volt. De mindig bántotta a lelkiismeret furdalás, hogy ő több ennél… Magának való volt a lelkiismeret furdalása is, mert nem kötötte mások orrára, hogy milyen gyáva, amikor megijed a saját elképzelésének nagyságától.

Tisztességben nőtt fel, látta, milyen sokat dolgoznak a szülei a megélhetésükért, és milyen sokat áldoznak az ő nevelésére, taníttatására. Felnőttként becsülettel végezte a munkáját, és szorgosan élte alkalmazotti hétköznapjait. “Bak mese” → olvasásának folytatása

Határozott megjelenésű, tiszta tekintetű, harmincas éveinek közepén járó volt a hölgy.
Úgy érezte, hogy későn lett ideje a gyermekvállalásra, és ezzel magyarázta életének egyetlen problémáját. A gyermekek három, és négy és fél évesek, egészségesek… nem ez a baj.
Valahogy kezdi elveszíteni a kontrollt gyermekei felett, minden szeretetével, és figyelmével szemben kezelhetetlenek, és pimaszok vele szemben.
Pedig ő jó anya. Az élet minden területén átlagon felüli, és sikeres, de bármennyit áldoz az anyai „szerepére”, úgy érzi, kudarcot vall a gyermekeinek nevelésében. “Nyilas mese” → olvasásának folytatása