“Azt mondták, hogy Isten meghalt és lehet, hogy így van. Én azt hiszem azonban, hogy az az Isten, aki meghalt, az a ketrecben lévő Isten, az állatkerti Isten. Mi azt gondoltuk, hogy az állatkerti Istent megadhatjuk definícióinkkal, értelmezéseinkkel és szent törvényeinkkel. Az Isten, akit foglyul ejtettünk és egzotikus fogalmaink intellektuális állatkertjében domesztikáltunk, az az Isten nem bírta a fogságot és meghalt.
De a vad Isten, az az Isten, akit intellektusunk és akaratunk nem tudott foglyul ejteni – akit nem lehet domesztikálni –, az ugyanolyan élő és szabad, mint valaha. Mozog a széllel. A sivatag csöndjében énekel. Táplál minket a Napban. A vad Isten több mint az evolúció Istene, a forradalom levegője is vele van. Az állatkerti Isten nem tud minket meglepni. Kényelmesen meglátogathatjuk őt mint gyermek. Az állatkerti Isten nem tudta életünk rutinját felborítani és úgy tűnt, hogy amíg élt, mindenben kis igényű maradt. “A vad Isten” olvasásának folytatása
Elgondolkodtál már azon, hogy vajon miért is vagyunk ilyen sokszínűek? (És itt most nem a kinézetre utalok, hanem a tudatosságra, az érdeklődésre, a vélemények sokszínűségére és például az életben felállított fontossági sorrendre.)
Spirituális Lélekgyógyászat 