Vörösmarty Mihály 1844-ben írt Gondolatok a könyvtárban című versében ezt olvashatjuk:
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk felfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Vajon tudjuk, hogy a föld és az ég fiai és leányai vagyunk?
Hisszük, tudjuk, hogy van Lelkünk, mely halhatatlan Énünk, és ha elindulunk szárnyán magasabb világokba találjuk magunkat. Ebben a magasabb világokban pedig nemesebb érzések és nemesebb gondolatok uralkodnak. Nem a nekem és enyém a hangsúlyos, hanem a MI és EGYÜTT. ““Mi dolgunk a világban?”” olvasásának folytatása

