A két béka
(Litván népmese)
Egyszer két béka elhatározta, hogy világgá megy, mivel meg akarták ismerni más országok békáinak sorsát.
Elindultak hát, noha természetre nem voltak éppen egyformák, mivel egyikük makacs derűlátó, a másikuk megrögzött borúlátó volt.
Vándorlásuk során sok mindent láttak, hallottak. Ám a legnagyobb és legváratlanabb kalandjuk mégiscsak az volt, amikor egy óvatlan pillanatban mindketten beleestek egy tejszínes edénybe. “A két béka” olvasásának folytatása
Pontosan egy év telt el azóta, hogy elkezdtem az Omniverzum Szabadegyetemen a Spirituális Lélekgyógyász képzést.
Mentőöv volt ez az életemben, isteni segítség, amire hatványozottan igaz volt, hogy Isten nem hálót dob, hanem megtanít halászni. Életem legnehezebb és legmélyebb időszakában kezdtem el az iskolát. Állandó, 3 éve tartó, nem szűnő fájdalommal a derekamban, amely már olyan szinten korlátozott, hogy gyakorlatilag nem volt életem. A párkapcsolatom romokban hevert és teljes káosz vett körül. Rengeteg helyen jártam, hogy segítséget kapjak, de válaszokat sehol sem találtam. Nem értettem, hogy miért kell nekem ennyit szenvednem, mert a szenvedésem 33 évesen kezdődött (legalábbis akkor azt hittem), átéltem a testi és lelki nyomor minden fajtáját. Depresszió, pánikbetegség, szorongásos zavar, és állandó fájdalom a testemben hol itt hol ott. “Mi változott az elmúlt 1 évben* házi dolgozat” olvasásának folytatása
“Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától. “El mered engedni?” olvasásának folytatása
