Ha elfogadjunk, hogy az önismeret az első lépés, akkor a második nem lehet más, mint az első szükségszerű velejárója, vagyis az, hogy kellő szabadságot adjunk magunknak.
És nem véletlenül mondom ,hogy adjuk meg ezt a szabadságot,és nem azt,hogy érjünk elvagy harcoljuk ki:az ember belső autonómiájára utalok,és nem arra a közkeletű,de hazug vélekedésre,mely szerint a szabadság nem más,mint ,,azt csinálni ,amit akarok” .Nagyon fontos ez a különbségtétel,mert- nem győzőm hangsúlyozni –az utóbbi a mindenhatóság ,nem pedig a szabadság definíciója. Emberfeletti és nem létező, míg a szabadság lehetséges, kívánatos és valós. Néha mintha jólesne vagy kapóra jönne összekevernünk ezt a két fogalmat, talán igazoljuk önmagunk előtt,,félelmünket a szabadságtól. “Adj magadnak szabadságot” olvasásának folytatása
