Szerző: S. Csilla

Sokan úgy tartják, hogy magának való a fiatalember, de ennyi „hibájával” együtt is kedves, és nagyon kompromisszum kész, segítő szándékú az életben. 
Mindig jó gyerek, jó munkatárs, jó barát volt. De mindig bántotta a lelkiismeret furdalás, hogy ő több ennél… Magának való volt a lelkiismeret furdalása is, mert nem kötötte mások orrára, hogy milyen gyáva, amikor megijed a saját elképzelésének nagyságától.

Tisztességben nőtt fel, látta, milyen sokat dolgoznak a szülei a megélhetésükért, és milyen sokat áldoznak az ő nevelésére, taníttatására. Felnőttként becsülettel végezte a munkáját, és szorgosan élte alkalmazotti hétköznapjait. “Bak mese” → olvasásának folytatása

Határozott megjelenésű, tiszta tekintetű, harmincas éveinek közepén járó volt a hölgy.
Úgy érezte, hogy későn lett ideje a gyermekvállalásra, és ezzel magyarázta életének egyetlen problémáját. A gyermekek három, és négy és fél évesek, egészségesek… nem ez a baj.
Valahogy kezdi elveszíteni a kontrollt gyermekei felett, minden szeretetével, és figyelmével szemben kezelhetetlenek, és pimaszok vele szemben.
Pedig ő jó anya. Az élet minden területén átlagon felüli, és sikeres, de bármennyit áldoz az anyai „szerepére”, úgy érzi, kudarcot vall a gyermekeinek nevelésében. “Nyilas mese” → olvasásának folytatása

Ötletgazdag, kreatív volt az úr, akinek életéből nem hiányzott az elismerés.

Tehetségébe vetett hite sugárzott az elbeszéléseiből. Nagyon kellemes jelenség volt, akinek társaságában oldott és vidám tudott lenni az, aki részese lehetett jelenlétének.

Egészséges, toleráns, és végtelenül empatikus volt életének minden területén…, ilyen személyiségképpel született.

De a pénzével, a tulajdonával, az örökségével, a részesedéseivel mindig problémái akadtak, s maga sem értette, hogy miért. Úgy érezte, hogy jó szándékkal, bizalommal, és ésszerűen állt az anyagi helyzetéhez, mégis megmagyarázhatatlan veszteségek, csalódások érték ezen a téren. “Skopió mese” → olvasásának folytatása