Szerző: S. Csilla

Egy tűzről pattant művész volt a hölgy. Csodálatos képeket festett, és kerámiák díszítő motívumait álmodta meg, azok formáit látva. Tudta, hogy jó, amit csinál, mert a tetszésnyilvánításon, és elismerésen túl, olyan élményeket is visszaigazoltak az emberek, hogy a művészete által belátásra, és felismerésre jutottak olyan dolgokban, amiről ő nem is tudta, hogy megfogalmazta a műveiben.
Mint megtudta, művészetével tanított is, ami nem volt eredendő célja.

Munkáit mind többen kezdték megismerni itthon, és külföldön is, aminek szívből örült, de ezzel együtt sokasodtak a problémái is. Nehezen fogalmazta meg ezeket, mert igazán maga sem értette őket. Valami olyan keserűség szállta meg a lelkét, amit a művészi értelme nem tudott felfogni, és ezért nem is tudta ezt kezelni. “Mérleg mese” → olvasásának folytatása

A tiszta tekintetű, vidám természetű, a harmincas éveiben járó hölgy életét nem kísérték drámák. Nagyon alkalmazkodó, és békére törekvő természetével kerülte a konfliktusokat, és a harmóniáért véghezvitt áldozatainak fájdalmát soha nem tette ki a placcra. Minden nap elé vidám lendülettel állt, így nagyon kellemes társaság volt a családján belül ugyanúgy, mint a munkahelyén, vagy a barátai között.

Ma már nevet rajta, de fiatal lány korából van egy botrányos története. Levelezett egy fiúval, aki neki nagyon tetszett. A két legjobb barátnője segített megfogalmazni a leveleit, s már-már azt írta, amit a barátnői kitaláltak. A fiú – szerinte – kezdte félreérteni a sorait, aztán kiderült, hogy mégiscsak az van odaírva… magyarázkodások, csűrés-csavarások sokasága után végül nem lett a nagy szerelemből semmi. “Oroszlán mese” → olvasásának folytatása

Határozott, egyenes tekintetű a férfi. Kiegyensúlyozott, és sikeres az élete, melyet végtelen jó humorával fűszerez a maga és mások számára. A racionális, és eredményekben bővelkedő életfelfogása sokáig nem engedte meg neki, hogy higgyen az Istenben. De valami mindig késztette rá, hogy foglalkozzon a kérdéssel, vagy akarva, akaratlanul szembe jött vele ez a dolog.
És ilyenkor folyton csak kiakadt, bosszankodott. Már-már lelkiismeret furdalása volt, mert érezte, hogy azért kell lennie itt valami többnek, mint ami látszik a világból, de egyetlen könyv, egyetlen pap sem tudta elfogadtatni vele az Istent. Kipróbált ő mindent. Tűzön is járt, meditációkon vett részt, ezoterikus előadásokat hallgatott, de ezek többsége is csak bosszantotta. “Rák mese” → olvasásának folytatása